Október végén elrajtolt az NBA 2010-11-es kiírása.A Mavs eddig 6 meccsen van túl, amelyek - inkább többé, mint kevésbé - jól sikerültek.
A nyitányon hazai pályán az a Charlotte volt az ellenfél, amelyik csapat eddig 0-12-es mérleggel rendelkezett ellenünk. Nos ez a mutató egy könnyednek mondható 101-66-os sikerrel gyorsan 0-13-ra változott. A játékról annyit, hogy Nowo remekül dobálgatott, míg Kidd mindjárt egy pazar dupla-duplával nyitotta a szezont (18 asziszt, 12 pont). Az egyedüli hiba talán a megszokottól eltérő volt. A legtöbb esetben ugyanis gyengébben kezdjük a meccseket ellenfelénél, most azonban 16-0 után volt olyan időszak is, amikor a Bobcatsnél volt az előny.
A második meccsünket szintén otthon, ezúttal a memphiszi macik ellen játszottuk, amely egy rendkívül idegesítő vereséggel végződött. Végig viszonylag fej-fej mellett játszott a két csapat, amikor a végjátékhoz érkezve egy buta labdaeladást követően a vendégek a maguk javára fordították a mérkőzést és 91-90-re győztek.
A helyszín LA, a Clippers vendégei voltunk. Az elmúlt évek csapatánál egy mindenképpen fiatalabb és motiváltabb együttes fogadott minket a Staplesben. Ennek fényében a mérkőzés első félideje szoros játékot hozott, amikor az öreg, azaz Jason Kidd varázslásra szánta el magát és kb. a saját térfelének hárompontos vonalától beszórt egy buzzer beatert (alul a videó), amivel átvettük a vezetést és aztán a meccset is simán húztuk be 99-83.
A Nuggets mindig kemény dió. Így volt ez a múlthét két ellenük vívott csatájában is. Az elsőt idegenben játszottuk. A Denverről tudni kell, hogy manapság híján vannak magasemberekkel, Kenyon Martin és Chris Andersen is sérültlistán van, így Shelden Williams és Gary Forbes is a kezdőben kapott lehetőséget. Ennek tudatában Dirk előtt nyitva volt az út, hogy a nála jóval alacsonyabb védőivel szemben ontsa a pontokat. Az első meccsen erre semmiféle panasz nem lehetett, Nowo ugyanis meg sem állt 35-ig, egyedül a csereként pályára lépő Harrington tört borsot néha a colos német orra alán, de Terry 20 pontjával kiegészülve, valamint a mérkőzés utolsó támadásában Carmelo Anthony-n kitűnően védekező Marion segítségével ezen az akadályon is túl lendültünk (102-101).
A hazai meccs más volt. Ismét egy bosszantó vereség, még akkor is, ha a Denvertől ki lehet kapni. A zavaró az volt, hogy a meccsen többször is nagyobb hátrányból sikerült feljönni és a vezetést átvenni, azonban folyton elszórakoztuk a lehetőségét annak, hogy végleg a magunk javára fordítsuk a találkozót, így a Denver is újból és újból visszakapaszkodott, majd a végén sikerült meglépniük és behúzták a találkozót 103:92 arányban.
A legutóbbi meccsen a szezont a Heat legyőzésével kezdő, valamint a legutóbbi 5 mérkőzését megnyerő Celtics volt az ellenfél az AAC-ben. Ha röviden szeretném jellemezni: fontos és nagy győzelem. És nem csak azért, mert a Bostonról van szó, hanem mert a keltáknál Garnett ismét régi önmagát idézve játszott a maga 18 pontjával és 15 lepattanójával. A meccs kiélezett volt, bár gyakrabban volt vendég előny. A Bostonnak a végső hajrában több sansza is lett volna meglógni, de nem éltek a lehetőségeikkel. És igen, ahogy azt megszokhattuk, Dirkie barátunknak nem szokása, hogy éles szituációkban beremegjen. Nem is remegett be. 87-87-nél ő kapta a labdát, majd 17.4 másodperccel a vége előtt besuhintotta a mindent eldöntő kétpontosát. Ugyan Rondonak még volt egy tripla kísérlete, azonban elrontotta, így tehát hoztuk a szezonbeli negyedik győzelmünket is (89-87).
Útunk Memphisbe vezet majd, ahol holnap hajnalban lehetőség nyílik visszavágni a medvéknek. Remek lenne..
Az öreg nagy dobása:
